Zsuzsa Mihály: A bor története
A bor története

Az Édenkert az szép volt nagyon,de Éva így szólt "unatkozom"!
Hát megtörtént a bűnbeesés, követte a kiűzetés.

Kemény évek jöttek bizony, nem volt ebédjegy sem kupon
Ha lőttek is néha egy vadat, a torkuk azért száraz maradt
Kedvük morcos szívük kemény, lazulásra semmi remény
Így tovább ez nem mehetett. A Jóisten is belátta ezt!

Noé kapta az ötletet, az Úristentől az ihletet
Szőlőlevet préselgetett, s finoman lerészegedett

Ennek sok ezer éve már, bort iszik a szent s a zsivány
Aki csak a vizet issza, a saját vizét issza vissza

Árpád apánk szerzett hazát, a magyaroknak ez már kijárt
Vadat , halat s mi jó falat, megtalálsz itt az ég alatt

Minden népnek van itala, azzal koccint sógor koma
Igyon vodkát aki szokott, viszkit , sört, kólát vagy rumot

Magyar ember az bort iszik , villányit, egrit ,tokajit
Mindig van egy jó ötlete, ha ezt kívánja a nemzete!

Piros bor és fehér kenyér, fekete föld és zöld remény
Adjon Isten még sok csodát, főzőversenyt s borfesztivált
Adjon Isten még sok csodát, tizenkettő dédunokát!!

Zsuzsa Mihály
2013. Június. Budapest
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.