Hirth Éva: Köd
Köd

A köd a temetőre telepedett,
apró lépésekkel, lassan ballagok,
Vergődök a régi emlékekkel,
visszhangoznak,az emlékviharok.

Mennyi virág, mennyi fájdalom,
s ők tűrik csendesen, békésen,
üvölt a csend,a lépéseimet sem hallom,
sötétség uralkodik lelkemben.

A szívembe hasít a fájdalom,
torkom sírás szorongatja,
állok a sírotoknál,s fáj nagyon,
kezetek, arcom többé nem simogatja.

Többé nem látom szép arcod Anyám,
Apám sem egyengeti már utamat,
elfeledni, hogy is tudnám,
a sok szeretetet, mi utánatok maradt.

Könnyeim folynak, mint a patakok,
hangotokat még most is hallom,
előttetek ezerszer térdre borulok.
Átöleli lelketeket, szerető karom..
4991
bogyi - 2016. november 07. 10:24:15

Heart Köszönöm nektek!

5522
makkay - 2016. november 03. 16:38:21

Tetszett ez a kedves megemlékezés! Szeretettel, marinka

3649
Oroszlan08 - 2016. november 03. 08:34:58

Szep emlekezes!
Szeretettel voltam. Ica

277
farkas viola - 2016. november 03. 07:15:51

Drága Éva!
Gyönyörű versed átérzéssel olvastam. Igen, már csak Őket lehet szeretni.
Szeretettel: Viola Rose

5567
Mirage - 2016. november 01. 21:13:22

Kedves Éva !
Legfájóbb emlékek a szülők akikhez olyan szép verset írtál
Gratulálok
Tibor

298
keni - 2016. november 01. 16:12:18

Kedves Éva !

Nagyon szép versben emlékeztél meg közvetlen őseidről,,,,

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.