Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

2019.07.19. 17:46
Szép kora estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.19. 14:53
Kedves Mama! Sajnálom, hogy nem tehetek eleget kedves kérésednek, de a Berkenyeágon kismadár kötetek összes példánya elfogyott. Írtam Neked privát... Bővebben

2019.07.19. 14:49
Szépséges napot mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 12:33
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.19. 12:31
Az ÚJ Verselő vers cím: BŰVÖLET. Ezzel a címmel vagy tartalommal várjuk a verselő vers rovatba pályázataitokat.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Hirth Éva: Előttetek térdre borulok
Előttetek térdre borulok

Ma reggel köd honol a tájon,
arcomon havas eső szaladgál,
mécsest viszek a kezemben,
oly sokan állnak a síroknál,
lépkedek a vizes avaron,
lábam, ide-oda csúszkál.

A sírotokhoz megérkezek,
a mécsest szeretném meggyújtani,
kezem remeg,de nem a hidegtől,
hangosan elkezdek zokogni,
olyan jó,hogy itt vagyok véletek,
szívetek dobbanását vélem hallani.

Drága anyám, hiányzik meleg kezed,
mi oly sokszor simogatta arcomat,
a hangod, mi oly nyugtató,
úgy szeretném megcsókolni arcodat,
milyen szép is volt az élet veled,
nem tudom feldolgozni halálodat.

Drága apám, miért nem adtál több erőt?
Veled biztonságban éreztem magam,
olyan nyugalom ölelte át életemet,
én mindig, csak rád hallgattam,
de elragadtak a gonosz erők,
őrjítő volt, hangod többé nem hallhattam.

A virágot a vázába teszem,
a mécsest, már meg tudom gyújtani,
szívembe nyugalom költözik,
lelkemet hallom sóhajtani,
a fejfán a neveteket nézem,
hangotokat vélem hallani.

Jó most itt veletek.
Felém soha nem nyúlnak segítő karok.
Besötétedett, táncol a gyertya fénye.
Visszanézek, ahogy elhagyom sírotok,
holnap újra itt leszek veletek,
és előttetek, ezerszer térdre borulok.
4991
bogyi - 2016. november 12. 12:18:46

Kedves Keni,nekem is a szívembe lakoznak,de a temetőbe is el kell mennem,ott jó velük!SmileSad

4991
bogyi - 2016. november 12. 12:16:54

Köszönöm kedves Barna igen egy kicsit ritkábban érek rá!Smile

4930
barnaby - 2016. november 09. 19:59:25

Gratulálok versedhez szeretettel Éva. Szívhez szóló szomorú emlékezés. Üdvözöllek, rég láttalak erre...Rose

298
keni - 2016. november 08. 08:38:23

Kedves Éva !

Én úgy hiszem, hogy ez a verse már korábban is fenn volt, de azért
mert újra elolvastam megint átfutott rajtam a borzongás......

Nem kell ahhoz szerintem temetőbe járni, hogy ilyen drámai műveletekkel még jobban fájdalmat okozzunk magunknak, mert szeretteink nem ott vannak, hanem, ha akarjuk mindenütt, mindenkor és lehetnek velünk,,,

Szeretettel olvastalak most is !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.