Gőbölös Andrea: Ősz
Ősz

Az Ősz, mint testemben a vér
Örök mámort s szerelmet kér,
Színes csobogás, hűs talány
Ragyogj, akár egy szép leány.

Virul a határ, öntözöd
Telik a puttony, köszönöm,
A zöld gyep fáradtan terül
A tücsök rég nem hegedül.

Kémény jelzi már jöttödet
Duruzsol a kályha s éget,
A sötét korán ruhát ölt
Ránk telepszik újra a böjt.

Fénytelen arcok s éjszakák
Fák lombján didergő szarkák,
Galagonya sem izzik már
Búcsút int a ragyogó Nyár.

Ősszel jöttem a világra
Költöző madarak dalára,
Őszbe fordult már a hajam
De Illatod velem maradt.
5445
babi - 2016. november 09. 05:43:06

Drága Icuka, nagyon köszönöm! Smile

3649
Oroszlan08 - 2016. november 08. 22:53:13

Szereted, en is szeretem az oszi kepeket, amit szepen festettel le.
Oszinte gratulaciom. Ica

5445
babi - 2016. november 08. 15:05:41

Köszi Keni, kedves vagy. De ezen cím alatt más írás rejlik, ez az Ősz című versem korábbi történet. Alakulni fog majd, és lesz helyesbítés. Köszi, hogy itt voltál.

298
keni - 2016. november 08. 08:00:08

Kedves Andrea !

Ez a versed - nekem nagyon is kedvemre való, mert én is az szülötte vagyok,,,
Gyönyörű, ahogy az őszről és magadat is betéve tudsz írni, mint tartalmilag, mint verstanilag igen értékes verset kaptunk - Tőled

Kívánok minden szépet és jót - szeretettel ,,,,

keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.