Kila Eszter: Banális
Banális

Szokatlan a zaj, kitörni vágyok,
Van, hogy alakot, de van, hogy álmot váltok.
Észre se vesszük, s repülnek a számok,
Sötét lelkemhez vakon eltalálok.

Falak állnak, várak dőlnek,
A lovagok szavakkal ölnek.
A bosszús gondolatok egyre csak összefőnek.

Ég a tűz, kihuny a parázs is,
Az élet nélküled olyan banális.
Az erdő mélyén a nyúl farkasra vadászik.

Kopik a folt, hideg a láva,
A saját arcába köp a láma.
Túljátszott szerepekben pompázik a dráma.

Fojtogat a zaj, amit magamba zárok,
Van, hogy a víz alatt, de van, hogy vízen járok.
Az érzelmek megvetnek, üres a vászon,
A magam sírját puszta kézzel ásom.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.