H. Gábor Erzsébet: Költészet
H.Gábor Erzsébet
Költészet

Lebegő lét az én életem,
köröttem, szitáló fény terem,
aranya rám tapad selymezőn,
dalol a szél ma a hegytetőn.

Áldás ez, különös égi jel -
ilyenkor Isten is rám figyel,
s ajkamon, bimbózó szép szavak
százszínű virágot bontanak.

Betűkből kirakott ékszerek,
ringató rímektől fénylenek,
magába szédít az alkotás,
kortyolom mámora óborát.

Amikor szavakba öltözöm,
szívemben repdes a rőt öröm,
arcomon lázrózsás pír ragyog -
igazi önmagam így vagyok!

Ünnep ez, gyönyörű alkalom,
háladal fakad az ajkamon,
bennem a boldogság így terem -
költészet, te vagy a mindenem!

2175
hzsike - 2016. november 19. 17:03:42

Köszönöm szépen a kedves szavaidat, Tibor. Örömmel láttalak nálam. Zsike Smile

5567
Mirage - 2016. november 17. 21:53:34

Kedves Erzsébet !
Ez ami mindnyájunkat boldoggá tesz.
Szeretettel olvastalak
Tibor

2175
hzsike - 2016. november 16. 19:59:20

Kedves Marinka, és Keni!

Mindkettőtöknek nagy szeretettel köszönöm a látogatást, és a kedves szavakat.
Ölelésem:Zsike Smile Smile

5522
makkay - 2016. november 16. 17:17:07

Tetszéssel olvastam versed! Szeretettel üdvözöllek, marinka

298
keni - 2016. november 15. 15:55:42

Drága Hzsike !

Ebben a feltétben eddig csak gyönge és általános közhelyes verseket találtam, de ez a Tied - Számomra most szépségében, pontosságában, ritmusában, szógazdagságban, és kopekben - mindent elsöprően visz !-----------

Nagyon sok szeretettel Gratulálok versed gyönyöréhez, és témájához is,,,,


- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.