Hegedűs Adriana: Csak töprengtem
Csak töprengtem

Huncutul csaptatok be ti tova szaladó évek,
mást érzek szívemben és másképpen élek.
Hangorkánban járok és keresek egy szót,
kitűzőként tűzöm ki, mint stabil fogódzót.

Gyorslépésű szeretőként lohol el a holnap,
jóízű reggeleken ráncaim elkóborolnak.
Csinosítom lelkem, hogy neked is tessen,
hogy tükör által egy kép újjászülethessen.

Éveim, barázdáim megtörik a szürke valót,
az élet adja meg még a többi hozzávalót.
Egy kis só, egy kis fűszer készen van a mű,
csodás, hogy a lét ilyen érdekesen kávészínű.

Egy kis csicsergés, egy kis huncut mámor,
dől belőlünk a szó mint nyáridőben a zápor.
Megédesítjük azt ami már amúgy is mézédes,
pedig nem vagyok már nyeretlen kétéves.

Töprengek azon miből mi jut és mennyi,
kell-e még a szeretetboltban szeretetet venni.
Sír-e utánam halkan valahol egy hegedűszó,
ugye nem lehet, hogy ennyi legyen a búcsúszó.

Budapest, 2016. május 3.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.