Kissné Horváth Júlia: Nagyanyámhoz.

Nagyanyámhoz

Mikor életem vad viharában,
beszippant fájdalom és bánat,
Hozzád megyek a temetőbe,
megnyugvást Tőled remélve.

Mindig Te voltál ki megértett,
mikor lelkem úgy szenvedett.
Ölelő két karod, enyhet adott,
Te űzted el mamám a bánatot.

Sok éve, hogy tőlem elmentél,
de hiányod örökké bennem él!
Távoztál súlyos kínok közepette,
fájó emlékként lelkemet égetve.

Olykor mérhetetlenül szeretném,
ha néha Neked elmesélhetném,
életem most már végre révbe ért,
s erre tudom Te is büszke lennél!

Halálodig folyton reménykedtél,
hogy egyszer hozzád visszatér,
az kit, oly rövid ideig ölelhettél,
de nem kaptad meg, amíg éltél !

Megsárgult fotóidat nézegetem,
életed regénye pereg le előttem.
Szerethettél, de nem temethettél,
ezt az esélyt elvette az orosz tél!

Teremtőm kérlek, légy kegyes,
hogy lelke békében pihenjen!
S add meg nékem a reményt,
hogy az égben találkoztak még!

Petőháza, 2009-10-23

Kissné Horváth Júlia
661
kisjuli - 2009. október 29. 10:33:17

Drága Jó Keni!

Sajnos ahogy ő ne temethetett én, pedig nem ismerhettem meg egyik nagyapámat sem, de ami tőlem telik megteszem,hogy őket soha ne felejtsük el évek óta gyűjtöm az utódoknak az emlékeket róluk. A hitét és szeretetét hagyta rám örökül, amit megőrzök míg élek,mert ennél nagyobb kincset nem adhatott volna!

Ölelő szeretettel:Juli

661
kisjuli - 2009. október 29. 10:28:07

Kedves Timóca!
Igen mindenkinek volt valaki aki a legközelebb állt a szívéhez nekem ő volt a nagyanyám és az különösen fáj, hogy én egyik nagyapámat sem ismerhettem sajnos.
szeretettel:Juli

661
kisjuli - 2009. október 29. 10:26:09

Kedves Marcsi!
Köszönöm soraidat, sajnos ezek a napok főként a szomorúság jegyében telnek, de nagyanyám és soha nem ismert nagyapám emléke mindig megmarad nekem és azon vagyok, hogy az utánunk jövő nemzedék se felejtse el őket.
szeretettel.Juli

230
Torma Zsuzsanna - 2009. október 29. 10:11:42

Kedves Júlia!

Visszaemlékezésed nagymamádra engem is meghatott, főleg, amikor azt olvastam, hogy szerettét nem tudta eltemetni. Lehet-e ennél fájdalmasabb érzés valaki számára? Azt hiszem, nem.
Sajnos, az én dédmamám járt így, hogy a háborús időkben orvoshoz indult, és soha nem tért vissza.

Megértő együttérzésemet küldöm Feléd:

Torma Zsuzsanna
Smile

298
keni - 2009. október 29. 09:13:45

Kedves Kisjuli !

- Természetesnek tartom, hogy ez a hét az eltávozott szeretteinkről szóló megemlékezések sorozata lesz...

- Szép hálaversben, de szomorú végkifejletben írtad meg drága nagyanyádról , hogy szerettét nem temethette el, mert közbeszólt a hideg, havas - orosz tél..

- Mindezt őrizd tovább meg emlékeidben, - tartozásként azért a sok kapott szeretetéért...

~~ Vigasztalódást, és a hitedben való megnyugvást tudom csak Neked is - felkínálni - együttérzésem - mellett!!

- keni -

696
marcsi - 2009. október 29. 06:24:49

Kedves Júlia!
Eddig olyan szomorú, és fájdalmas verseket olvastam. Sokan emlékeznek elvesztett szeretteikre. Versed szép és megható.
Szeretettel:Marcsi

661
kisjuli - 2009. október 29. 06:24:17

Kedves Kriszti!
Köszönöm, hogy olvastál számomra ő volt a minden, tőle kaptam azt a sok szeretetet, amelyet őrzök és próbálom ezt tovább adni, hozzá hű maradni.
Szeretettel:Juli

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.