Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Vilhelem Margareta: A vén diófa
A vén diófa

A nagy lombos vén diófák
az éjben bölcsen hajladoznak
dalt suttognak nagyon régit
lelkem sokszor felébresztik ,
görcsös évek múltja után
emléküket elringatják.
Egymás között elsuttogják
az eltelt évszázadokat :
A kislányt ki körbefutott
törzsük körül játszadozott
a kisfiút ki nagy lett talán
és várta vissza a szép leányt
a sárgarigót ki átszállt rajtuk
és csak dió szemért dalolt
a favágót ,ki kegyelmezett
s a koldust ki jól ehetett
termésükből elélhetett
elsírták a kikeletet
azt a régit,
mert semmit nem ér
ez a mai,
lombjaik terebélyesek voltak
ölelkeztek
jóban,rosszban.

Emlékszel e :szólt a vénebb
kinek ágai görcsös rémek ,
mikor régen kis csemetékként
hajladoztunk jobbra -balra,
nem recsegett törzsünk alja,
a szél sem fogott oly könnyen
a villám szitkok is kikerültek
rugalmas testünk hova tűnt el ?
Ma recseg minden bennünk,
vajon meddig ,s merre visszük
e sok lombtalan éveket ?
Koronáink büszkén álltak
havat,jeget is kiállták
és ha jött az ősz rokonunk
kosárba szedte a sok diót ,
ma már termésünk is apad
gyökereink lazán szakad
örök homály ül szívünkben
kedvünk is már roskadozik
unalmasak lettek
a mindennapok ,
a sárga rigó is eltűnt régen
nem száll fölénk .
Így tűnődött elmerengve,
miközben egy szél ereje
a derekát ketté törte.
298
keni - 2016. november 29. 07:36:36

Kedves Margaréta !

Bizony életünk során sok emlékhez kötődünk, apró tárgyakhoz, élőlényekhez, fákhoz, egy-egy kisállathoz, vagy emberekhez,,,

Te a diófákat vetted most sorodra, és elmesélted életüket, ahogy öregedtek szépen sorba épp úgy mint az emberek, csak ők tovább élnek a gyümölcsösök között,,,
Van ebben a versedben, nosztalgia és fűszerezett líra , amiben Te is benne voltál valah és még ma is,,,

Szeretettel !

- keni -

5099
picurnagyi - 2016. november 29. 07:24:20

Drága Babu!

Megérintettek a szép emlékezés szavai - gondolataimba mélyedtem, nem csak a diófáról szól ez a vers! Hiszen életünk is így telik el.
Szívvel jártam nálad! Edit Heart

277
farkas viola - 2016. november 29. 05:00:58

Drága Babumargaréta!
Ó, de gyönyörű vers. Szép emléket állítottál nem csak a Diófának, hanem az őt körülvevő embereknek, állatoknak, az egész Természetnek. Szívesen olvastam és elgondolkoztam.
Szeretettel gratulálok: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.