Jóni Barna: Gyertya
Gyertya

Elhaló lángok, viaszkönnyek.
Csorduló időmaradék mohás köveken.
Emlékezet, tovatűnt idők rejtekén.
Spirituális csakra dimenziók között.
Jelenlét, hol a "Te meg én" időtlen.
A múlt ígérete jelenbe öltözötten.
4930
barnaby - 2016. december 05. 13:09:21

Köszönöm szépen kedves Adriána és Margit az olvasást. Örülök megtisztelő véleményeteknek. Üdvözlettel, tisztelettel:bSmileRose

3414
margitszabokila - 2016. december 05. 10:47:22

Kedves Barnaby!
Mindig különös, érdekes verseket írsz.
Jó volt olvasni.
Szeretettel:MargitSmile

5536
HAdriana - 2016. december 04. 21:30:52

Elgondolkodtató! Gratulálok minden sorodhoz!
Szeretettel: AdrianaSmile

4930
barnaby - 2016. december 04. 15:25:12

Köszönöm szépen az olvasást nektek , kedves Ica, és Ica..örülök mindig, ha nálam jártok. Ölelésemmel:bSmileRoseRose

3649
Oroszlan08 - 2016. december 04. 10:54:01

Egy kicsi kis gyöngyszem, amely sokat mond el!
Szeretettel gratulálok. Ica

524
BogIcu - 2016. december 04. 10:22:31

Emelem kalapom, ez nagyon ott van!
Gratulálok kedves Barna.

Szeretettel: IcuRose

4930
barnaby - 2016. december 03. 20:19:15

Köszönöm szépen az olvasást Gery , és Keni.Baratsággal;b Smile

298
keni - 2016. december 02. 11:11:52

Kedves Barnaby !

Nagyon átgondolt - precíz versed tartalmaz némi elvont filozofikus okfejtést is, ha kicsit jobban elgondolkozunk - tovább is gondolhatjuk !

Üdvözöllek barátsággal !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.