Kenéz István: Ötvenedik versem
Ötvenedik versem...

Ez már az ötvenedik versem,
mióta az otthonba betértem,
de azóta még egy ép gondolat
sem jött ki belőlem, mert
az agyam, szívem, lelkem csak
folyvást nyavalyogni tud,
mikor lesz már az, hogy végre
ennyi galibából kijózanodok?

Pedig szeretnék, - nem rajtam
áll a vásár, de a körülmények
mindenem jól eltolták, s én
csak mindig egy helyben toporgok
jó lenne, ha valaki meglendítene,
hogy ne egyen mindig annyit a fene.

Ötvenedik versemben is csak
hülyeségeket írok, de addig is
legalább remélem nem sírok -
a sírok kint vannak temetőkben
és én is elmegyek lassan feledőbe,
de addig is egye meg a fene én
nem futok elébe, - jöjjön ide be.

Itt aztán talán jól a pofájába csapok
és utána szólok, - csukja be maga
mögött az ajtót és ablakot, mert
úgy döntöttem nem nyavalygok
tovább veszem inkább az életnek
derűsebb, habosabb oldalát, ha
még nincs vége nekem, a világnak
boldogabb is lehetek talán e mában.

Kell még, hogy remény éljen bennem
hogy még a boldog napokat megéljem
talán lesz még nekem is egy órám
amikor a Katit táncba viszem drágán
mert már öreg vagyok s ilyesmi nincs
ingyen, ami pénzem maradt elihatom
könnyen kocsmából – kocsmába, ha
Eljárok, talán még megszeretnek
egyszer a kislányok, akiket megkívánok.

Üröm, *kis kocsmája*
2016. október 18.

Kenéz István / - keni -
4991
bogyi - 2016. december 02. 10:07:46

Nagyszerű vers kedves Keni!Heart

5099
picurnagyi - 2016. december 02. 07:35:32

Drága Keni!

EZ AZ!
Jól teszed, hogy kiírod magadból a keserűséget, s aztán veszed a kalapod s "táncba viszed Katit" - tudod, "könnyű Katit táncba vinni" - csak akarja!
Smile))
Ismerem azt az Ürömi kis kocsmát! Hú, de finomat ettünk ott hajdanán!

Szívvel-szeretettel biztatlak: csak így tovább....

Edit Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.