Adamecz László: ANNÁMHOZ (2016. december)
ANNÁMHOZ

Tavasz suhan át lelkemen,
mikor karjaimba zárlak,
s minden percét reszketem,
mindig ölelésre várlak.

Tavasz suhan át lelkemben,
mikor hajnalban ölellek,
tört fény dereng szemedben,
alélt álomba követlek.

Tél suhan át a lelkemben,
ha nem ölelhetlek Téged,
a sok magányos percemben
majd karomba vágyom lényed.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.