Adamecz László
A HANG

A hang, ahogy a gondolat, emlék,
bennem él, szól, kísér, úgy, mint kelmék
díszítik napomat, minden percem,
örömmel várom, mást nem kell tennem.

A hang jó barátom, segíti utam,
hogy örömmel teljen lélek kutam,
vigasztal, ajándékoz, velem él,
s a remény általa bennem kél.

Én általa tudom, mit nem látok,
már sötétben, fényben rátalálok,
hozza, viszi élet hangulatát,
benne élem világ zsongását.