Hirth Éva: Előadás
Előadás

Az élet egy játék, egy előadás,
a díszlet, pedig oly csodás!
A függönyt felhúzzák,
jöhet az első felvonás.

Boldogan kezded a fiatal éveket,
reményekkel telve, kacagsz, nevetsz!
A biztos kezek visszatartanak,
minden nehézséget megakadályoznak.

A szíved felveszi a lüktetést,
érzed, hogy az élet milyen szép!
Minden napot meghosszabbítanál,
de véget ér: az első felvonás.

Felhúzzák a függönyt.
Gondterhelt vagy, s fáradt.
Már alig várod, hogy vége
legyen egy napnak.

Nincs anyád, ki csókjával simogat,
nincs apád, ki segítő jobbot ad.
Reggeltől estig robotolsz, dolgozol,
válladon mint az ólom, a gond: honol.

Mire felocsúdsz, jön az utolsó felvonás,
már az élet, egy cseppet sem csodás.
A szívedet, már elhagyta a lüktetés,
és már örülsz, hogy egyáltalán élsz.

Reggelente mindened fáj.
Hegyeket sem akarsz megmozdítani már.
Nézed a felhőket, a kék eget,
már nem érdekel, hogy mi van veled.

Ennyi volt hát?
Véget ért az előadás.
A függöny elé kilépsz,
hogy utoljára, még körbenézz.

A nézők már elmentek,
másnak adod át a szerepet.
A fények kialusznak,
az ajtók: bezárulnak.
4991
bogyi - 2017. január 08. 07:43:34

Heart köszönöm

298
keni - 2016. december 10. 07:37:10

Kedves Éva !

VALAMILYEN FORMÁBAN MÁR OLVASTAM EZT A VERSET, DE EZ EGY NAGYSZERŰ ELŐADÁS VOLT !

Szeretve !

- ken -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.