Nagy Csaba: Káosz és rend...-prózavers
Káosz és rend...
prózavers

Árnyékok gyúlnak, ha csillagok hunynak és föllobognak halkan a lángok és megfakulnak, a horizontba nyúló árnyékok majdan megszűnik a tudás s vele az értelem, és így üdvözül meg bűnös lényem és ekkor leszek én földöntúli fény, mely maga a remény, és még bennem ég, s a lélek ettől oly szép.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.