Nagy Csaba: Ismeretlen félelem...
Ismeretlen félelem...

Félek, de nem a gonosz erőktől,
mert ők, e világban, nem léteznek,
de félek a jövőbeli embertől,
kikben nincs már szeretet.

Fázom, a megdermedt szívektől,
oly irtózatos, milyen kietlen,
baljósan rémít, s legbelül feszít,
szüntelen…

De lehet, csak magamtól kell, féljek?
Elmém ekképpen kattog, zakatol,
düh zúg ereimben,
saját magamtól, ugyan ki véd meg?
4878
csabi6669 - 2016. december 22. 00:54:24

Köszönöm ismételten a kedves szavakat Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.