Nagy Csaba: A költészetről...
A költészetről...

Hűvös téli éjszakán,
álmatlanság hajnalán,
elcsendesedik a világ,
ilyenkor vetem valómat papírra.

Elérkezik a pillanat,
s hallom a hangokat,
földöntúli - birtokolja lelkem,
szárnyra kél, képzeletem.

A gond, és ezernyi bánat,
mi titkoknak helyet ad,
érzelem - nyithat zárat
jutalom a szolgálat.

S a titok, írásainkban rejlik,
ábrándként tündököl...
majdan, ha elárvul világunk,
tán lesz, ki tovább álmodja álmunk.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.