Hegedűs Adriana: Osztálytárs...
Osztálytárs...

Utánam rohantál, megszólítottál, nem tudtam ki vagy.
Mutogattál, beszélgettünk, éreztem te vagy a Nagy.
Fecsegtünk a régi szép iskolaévek csínytevéseiről.
Barátságról és huncut szerelmeink bénító öleléseiről.

Minden mondatunkkal ott voltunk az iskolapadban.
Számoltunk, olvastuk, súgtunk, ebben a pillanatban.
Jó szívvel idéztük fel a régi szép diákéveinket.
Hosszan soroltuk erősségeinket és gyengeségeinket.

Búcsúzni készültem, elszaladt nagyon az idő.
Lehet, hogy nem csak a Nagy hanem ő volt a nagy Ő?
Halványan derengett valami az emlékezetemben.
Nem firtattam ezt mert éppen nagyon siettem.

Búcsúzásnál azt mondtad, egyébként Ucsi üdvözöl.
Képzeld most egyfolytában a tv-ben tündököl!
Ki is az az Ucsi, memóriám lenne ilyen gyenge?
Ki ez az ember, kinek emléke ily harmatgyenge?

Pedig jól elbeszélgettünk a mi régi iskolánkról.
Ő is én is tanultunk, de mindketten valahol máshol.
Rájöttem, hogy én őt egyáltalán nem is ismerem.
Múltidézőnek jó volt így is, tévedtünk hát istenem.

Budapest, 2016. január 5.
5536
HAdriana - 2017. január 10. 14:05:04

Kedves Ica!
Köszönöm szépen a gratulációdat!
Szeretettel: AdrianaSmileHeartRose

3649
Oroszlan08 - 2017. január 09. 13:44:18

Kedves Adriana!
Tetszett ez a kedves emlékezés, bizony vannak akik kiesnek a "sorból.Smile
Remek versedhez szeretettel gratulálok: Ica

5536
HAdriana - 2017. január 09. 12:31:51

Kedves Feri!
Nagyon szépen köszönöm a látogatásodat és a véleményedet!
Szeretettel: Adriana

5655
jocker - 2017. január 07. 15:04:14

Jó lett a versed, a pazar történetedet igen szépen írtad meg. Köszönöm az olvasási élményt!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.