Nagy Csaba: Veled kedves...
Veled kedves...

Hullnak a pelyhek - földre érnek,
apró csillagként mesélnek,
félve ajkadra zuhannak,
ragyognak estig - majd kihunynak.

Nézem pillád, mily lágy az íve,
s érzem ahogy dobban a szív...
súgom halkan - ma is szeretlek,
látod - a télben is melenget.

Csendes est közeleg - s én kérlek,
engedd, hogy omoljak kebledre,
örömdal zeng a messzeségben,
csak veled lennék - mindörökre.
4878
csabi6669 - 2017. január 02. 18:27:33

Köszönöm szépen Róza Smile

3933
vadvirag47 - 2017. január 01. 10:57:53

Szép, megható vers. Örömmel olvastam. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.