Jóni Barna: Szivárvány (2017. január)
Szivárvány

Megdobbant a szív, felzaklatott színekkel éledt;
Ez a híd oly könnyed, légies, csókszínű,
ráléptem volna úgy egyszer, szerelmesen!
Káprázat lenne csupán, mi eget-földdel összeköt?
Hol törik meg, és miért a fénylő napsugár,
ha útjában összeér ezernyi parány-cseppnyi gömb?
Ki látja éppen, mikor a föld forog,
S az elhasalva ring az óceán felett,
vagy szikra-jég ködön csodának tűz't lövell,
és a büszke albatroszt színével körbeöleli?
Éjben fehér nyaláb, mi a Holddal úgy ámulatba ejt?
Tán a Valkűrök- lélekutaztatók, vagy az istenek,
kik a földre tértek, s a bábabúkra nem fabula...

Jer filiszter, most még nyitva a Mennyeknek kapuja!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.