Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Talán egyszer...
Talán egyszer...

Talán egyszer addig is elérek,
hogy értékesek lesznek verseim,
társaimnak szívébe beférek,
és csünghetek boldogság percein.

Örülhetek az ég mélykék színének,
az éveknek, mit adhatott az Úr,
esténként mikor pihenni térek,
torkomon a szorítás lazul.

Egyszer talán addig is elérek,
hogy közös lesz a vén anyahajó,
beteg-lázasan félrebeszélek,
a kitaszított hű alattvaló!

Változásra úgysincs kilátásom,
a szél tőletek messze forgatott,
összetörve jaj, senki se lásson,
bár élhetnék még pár békés napot!

Budapest, 2017. január 4.
3933
vadvirag47 - 2017. január 06. 18:04:28

Drága bogaricu...biztos elérsz oda, ahova vágyol, mert a vén anyahajón nyomot hagytál, besoroltál a barátok közé. A változás mindig jön, ha várjuk-ha nem. Remélem sok szép, és jó dolog vár még rád! Szívből kívánom.
Csak a hited ne veszítsd el soha! Nagyon tetszik versed: egyszerűsége és realitása ellenére megkapó, maradandó élményt jelentett olvasása. Szeretettel ölellek Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.