Kila Eszter: mEsés
mEsés

Folyékony a szó, szilárd a hang,
Délben sem szólal meg a harang.
Törött borosüvegek szilánkjain járok,
Felsérti a lábam, minél tovább várok.

Megfontoltnak látszó apró lépések,
Képzeletünkben zajló élénk tévképek.
Megtisztult ember mögött is fekete az árnyék,
Hiába van benne az a csodaszép szándék.

A befejezetlen múlt csontvázain lépkedve,
A hangos zajtól magadtól leszel szétesve.
Ragaszkodsz az ághoz, mert félsz a zuhanástól,
Pedig valójában csak egy centire vagy a valóságtól!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.