Nagy Csaba: Aggastyán lélek…
Aggastyán lélek…

Mint, egy öregedő ház melyben lakok:
rozoga vénség, pislákoló villanyok,
rücskös falú fehérség rogyadozva áll:
ablaka tükör sima- s csak a múltra vár.

Lepergett oly sok festett, színes álom,
szúette kredencbe már rég nem találom,
padlás rejtekébe gyermekkorom játékai:
poros sarkában, magában állnak múltam lapjai.

Szélvihar tépte a lyukas tetőt,
rozsda ette csatorna rí ajtóm előtt,
kihunyt a szenvedély – elmúltak a hónapok,
öreg aggastyánként bús szólamot dúdolok.
4878
csabi6669 - 2017. január 10. 14:48:24

Koszonom mindkettotoknek es orulok ha tetszett es igen a mult kihangsulyozasat szerettem volna elerni a versben Smile

5548
babumargareta - 2017. január 10. 13:07:09

Kedves Csaba .
Szépen kihangsúlyoztad a múltat, az eltelt éveket !
Tisztelettel gratulálok !

298
keni - 2017. január 10. 09:54:37

Kedves Csaba !

Ez egy igazán szomorú vers, de amit írtál jól látható és így már értelmet is adtál neki,,,,,

Üdvözöllek !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.