Bogárné Sárközi Ilona: Emlékeim
Emlékeim

Nyikorog a rozsdás, kopott ajtó,
bekopogok, s ti siettek elém,
küszöbön a kiolvasott sajtó,
mit apám dühből hajított felém.

Sárgult lapjain még ott a dátum,
túl voltam már az ifjú kor felén,
rend és szigor, nem volt ultimátum,
ezerkilencszázhetvenhét telén.

Benyitok a nappali szobába,
polcokon a nyomdaszagú könyvek,
itt estem a költők hálójába,
itt hallgattam a mélyről jövő csöndet.

Hangolódom néhány jó akkordra,
üvölt a beat, a ház beleremeg,
táncesteknek se vége, se hossza,
igéző évek szelleme lebeg.

Bátyám tűzforró teáját issza,
legényember, később vőlegény,
bárcsak hozzá repülhetnék vissza
az emlékezés varázsszőnyegén.

Budapest, 2017. január 7.
5435
zsuzsa mihaly - 2017. január 13. 08:59:41

kedves Ica , Ili, Ilona ( kedvenc nevem) . Valami női vonzereje van a nevednek- Ez érződik a versedből is . A megélt , szines élet szenvedéllyel , örömmel , bánattal . Én is így érzek . Nagyon tetszett

524
BogIcu - 2017. január 13. 08:14:22

Drága Viola!

A jelenről is szoktam írogatni, nem is keveset.Wink Emlékeim hozzám tartoznak, belém rögződtek. Jó, vagy rossz ért, szeretem őket!

Köszönöm, hogy olvastad a verset, s hogy gyönyörűnek találtad.
Ölellek a régi szeretettel: IcuHeartRose

277
farkas viola - 2017. január 13. 03:19:18

Drága Icu!
Gyönyörűen írtad meg emlékeidet. Remélem, a jelenről is tudsz újabb élményekről beszámolni? Hisz még oly fiatal vagy.
Szeretettel kívánom a legjobbakat: Viola RoseRoseRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.