Hegedűs Adriana: Esti gondolatok
Esti gondolatok

Fáradtan rebegi esti imáját a mai nap,
szertefoszló érzéseim árnya ölbe kap.
Merengek a júniusi nyárban szertelen,
gyáva ábránddal agyamban szüntelen.

Csillámporon keresztül nézem a tájat,
a fák közt megbúvó villanypóznákat.
Frissen kaszált fű illatát hozza a szél,
csodás természet de jó, hogy kiöltöztél.

Varázslatos ma a gondűző hangulatom,
vágyom arra, hogy szeressenek nagyon.
Csókokat küldök én a halovány arcokra,
felvértezem magam a holnapi kalandokra.

Pezsgőt iszik velem ma a gondtalan élet,
lábbal tiprom a féltve intő bölcsességet.
Bohóc álarcom felöltve nevetek a világra,
fütyülök én a hosszan sorolt hibákra.

Az éj takarója kinyújtja bársonyos kezét,
küld magával egy álomba ringató zenét.
Se vége, se hossza nincsen ennek az útnak,
holnap odaadom a tegnapját a múltnak.

Budapest, 2016. június 10.
5536
HAdriana - 2017. január 14. 08:13:38

Kedves Icu!
Nagyon szépen köszönöm a dicséretet!
Szeretettel: Adriana
SmileHeartRose

524
BogIcu - 2017. január 13. 18:24:16

Kedves Adriana!

Becsempésztél a farkasordító hidegbe egy kis júniusi meleget, köszönöm!
Csodás versed ez is, örömmel olvastalak.
Gratulálok szeretettel: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.