Nagy Csaba: Csendes a magány...
Csendes a magány...

Csendes a magány, akár a hűs őszi zápor,
alkonyattal kél a jéghideg óceánból,
hegyek mögül, mit titkon rejt a távol,
s az égbe tér, hol megdermed a magánytól.

Korcs órán esőzik, enyhe permet,
mikor az utca pirkadatba libben át,
ahogyan a rideg test, a félhomályba rekedt,
csalódva, bánva messze hagyja múltját.

Mint a kétely, mely oly mélyen mar,
hol nincs remény sem ölelő kar...
4878
csabi6669 - 2017. január 17. 16:28:53

Köszönöm szavaidat Keni Smile

298
keni - 2017. január 16. 09:30:16

Kedves Csaba !

A fényképeteken nem úgy tűnik nekem, hogy ne lenne két ölelő kar !!!!!

Te mindig nekem kedvemre való, - és szép verseket írsz,,,

Ehhez a szépséges impresszionista költészetedhez is gratulálok !

- keni -

4878
csabi6669 - 2017. január 14. 23:52:55

Köszönöm Rózsa Smile

3933
vadvirag47 - 2017. január 14. 18:01:47

Szép, szívből gratulálok. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.