Kissné Horváth Júlia: Nem lehetett!

Nem lehetett!

- egy meg nem született
gyermek emlékére -
Talán túlságosan akartuk,
hogy szerelmünknek egyszer,
gyümölcse lehessen!
Két hét boldogság jutott nekünk,
míg azt hihettük, vágyunk teljesül!
Jött a rideg reggel, melytől rettegtünk,
de nekünk már csak, a félelem maradt,
hogy legalább engem, életben tarthass!
Száguldtál a kórház felé,
de ebből, nem éreztem semmit már én!
Kórházi ágyamon fekve,
arcomat párnámba temetve,
könnyemet elfedve,
némán zokogtam,
hogy a sok boldog kismama,
ki csecsemőjét éppen, keblére emelte,
ebből semmit, észre ne vegyen!
Isten bocsássa meg vétkem!
Mert eztán, sérült lelkem sajgott,
hogyha csecsemőt látott!
Most már boldogság tölt el,
mikor önfeledten kacagó, gyermeket
látok!
Megörökítek minden apró, mosolygó
arcot!
De mélyen a szívemben,
ott maradt a seb,
hogy nem hallhatom soha,
mikor nekem valaki azt mondja:
ANYA!

Petőháza, 2009-10-16

Kissné Horváth Júlia
498
kovesdiferencne - 2009. november 05. 15:13:08

Kedves Julika!
Nem orvosolható fájdalom...és elfelejteni sem lehet!!!
Rettenetes,hisz ez a "nő"hivatása amiért érdemes megszületni.Én is éreztem kétszer, tudom és veledérzek,de nekem kisebb a fájdalmam, mert a később születő két drága lányom enyhítette ezt a kínt.
Szeretettel:Teri

298
keni - 2009. november 05. 09:42:51

Drága Kisjuli !


- Nos számomra ezek a dolgok, amiket soha nem tudok megérteni és feldolgozni, bármiféle hittel is rendelkezem, - az életnek ilyen kegyetlen - beavatkozásait...

- Két, hét boldogság is boldogság, de hol ér ez fel azzal az örök igénnyel, és vággyal, hogy valaki úgy szólítson: ANYA! ?

- Ez egy életre kiható végtelen tragédia, ami soha fel nem dolgozható... Istenem ! Miért tetted ezt? Csak kérdezem ?...

~ Végtelen, és mérhetetlen fájdalom ül versed olvasása után a szívemen ! ~

-
Most nem tudok kívánni semmit se - Neked....


~ Szeretettel ! ~ - keni -

875
Peonia - 2009. november 05. 08:54:22

Juli! Nekem az első babám halt meg bennem. Megértelek.
Örökbefogadás valóban jó megoldás, ha a tested nem tud anya lenni. Ne add fel, ha vágysz rá. Hidd el megtalál, aki kimondja a szót. Talán úgy és akkor, amikor nem gondolod. Ölellek! Peo

661
kisjuli - 2009. november 05. 07:30:49

Drága Kriszti!
Nekem is folytak a könnyeim, míg végre kiírtam magamból, de igen gondoltunk örökbefogadásra, mikor még nem jött a kór és fiatalabbak voltunk, de elutasítást kaptunk, szintén miattam illetve egy betegségem miatt!
Köszönöm a szép szavakat! szeretettel.Juli

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.