Polgárné Dornai Klára: Nézd...

Nézd…

Nézd kedvesem,
a fáradt nap elpihen,
bársony bíborát reánk hagyva, -
csodáld az égi tengeren.
Nézd kedvesem,
a fák már sötétbe burkolóznak,
vége megint egy napnak, -
hordalékát vállunkra rakva.

2009. okt. 4.

Polgárné Dornai Klára
795
Tigram - 2009. november 07. 21:59:57

Klarisszám!
Az érzelmek játéka, ez jutott eszembe, míg olvastalak.
Szinte éreztem a hangulatát, fel emel és elejt.
Ölellek:
Tigram.

227
kondrakati - 2009. november 07. 17:47:51

Csodalátos, hangulatos a versed. Vállamon érzem én is a nap hordalékát. Szépen, egyedien fogalmaztál.

498
kovesdiferencne - 2009. november 07. 10:09:00

Kedves Klarissza!
Gyönyörű a napnyugta, de este akaratlanul is visszapillantunk arra a napra..és látjuk azt is ami nem "úgy" sikerült, mint ahogyan szerettük volna.
Na, de jön a holnap! A remény...a napkelte..és módunkban lesz "helyrehozni".Rövid versed igen sokat mond annak, aki olvassa.
Köszönöm:Teri

696
marcsi - 2009. november 07. 09:05:52

Kedves Klarissza!
Rövid versed tetszett nekem, szívesen olvasom őket mindig. Gratulálok.
Szeretettel:Marcsi

524
BogIcu - 2009. november 07. 06:22:32

Szia Klarissza !

Többször is elolvastam e rövid versedet, és arra jutottam, hogy tökéletes. Én azt hiszem, többnyire mindig megértem és megérzem, amit üzenni akarsz a verseiddel.
Kérlek, tedd ezt még nagyon sokáig!

Szeretettel: Icus

661
kisjuli - 2009. november 07. 04:44:18

Drága Klarisszom!
Engem éppen a vers kettőssége az ami megfogott, mert míg látjuk a csodát a nap távozását, és lelkünk megtelik boldogsággal, ugyanakkor a nehéz pillanatok bennünk maradnak, s talán álmatlanul fekszünk éjjel ágyunkban!!!!!
Szeretettel:én

841
colega - 2009. november 06. 22:23:35

igen...vállunkra raktaSad

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.