Nagy Csaba: Fekete szív...
Fekete szív...

Fekete szív fájón megremeg,
hallgatom- szunnyad, szendereg,
visszhang nélkül kong magában,
ritmusát látom a félhomályban.

Néma könnycsepp-bent rekedt szó,
egy lélekhang, mi szívszaggató,
elmondaná szívem minden vágyát,
síró, gyötrődő csendes magányát.

Fekete szív fájón megremeg,
hallgatom- a múlton kesereg,
új nap jő –tán kikelet,
elém térdel a szó- kezdődhet.
4878
csabi6669 - 2017. február 08. 13:09:48

Köszönöm szépen Keni nekem se tetszik annyira ez a versem és már nem javítottam de legközelebb jobban odafigyelek a részletekre Smile

298
keni - 2017. február 08. 10:56:16

Kedves Csaba !

Érdekesek a gondolataid, de egy kicsit jobban rendbe szedhetted volna;

*új nap jő –tán kikelet,
elém térdel a szó- kezdődhet.* valahogy nem stimmel ide folytatásnak,,,

*ritmusát látom a félhomályban* a ritmust érezni lehet, de nem látható

- Azt hiszem nagyon költői akartál lenni, persze lehet, hogy az is - másnak

Bocsánat, hogy így belekotnyeleskedtem,,,

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.