Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Cobblah Ilona: Az impresszionista ősz

Az impresszionista ősz

Csend van...felemelem arcom!
szemem íriszében visszatükröződik.
az ég alját bíborra festett alkony.
E kígyózó fény - nyalábbal
puha levélágyon lépkedek,
tekintetemmel körül ölelve a végtelent.

A látóhatár szélén, mint virágok szirma,
borul egymásra az alkonyi ég pírja.

A szaténragyogású gyöngyház - mámorban,
kopott házak kitágult ablakszemei
húzzák össze függönyüket-fázósan.
A fény befejezi útját lassan,
sápadt arcom megsimítva,
alámerül a horizont beláthatatlanságában,
sejtelmes ködfátyol takarásában.

A búcsúzó alkonyatban elcsendesülő világ,
apró neszeivel követi lépteim nyomát.

Fák bólogatnak ruhájukat vesztve...
harmatos könnyekkel küszködve holdfény öltözetben.
Hófehér párára felcserélt színpompa,
zöldtől, sárgától, vöröstől megfosztva.
Ezüstös esőcsepp csillan, kopaszodó fák hegyén,
fénylő szemű gerlepár, puha csókot lop
egy reccsenő ág, kopár tetején.

Oda a fészek melege már, e dermesztő
fuvallattal csipkelődve, a tél szele jár.

A kacagó szél lábaimnál
körös - körül táncba kezd,
szétszórja, pörgeti, a meggyötört,
erejét vesztett falevelet.
Varjak repülnek károgva a Duna felett,
az almáskert görbe fáin,
megpihen e zajos, baljós sereg.
Csapkodó szárnyuk fekete selyme,
a magányos száraz ágakat gyászba öltöztette.

Csak néhány, fán ott maradt alma néz utánam
aszalt mosollyal - reményvesztetten.

Kopár a rét, színehagyott árva.
Nincs már virágözön, nem nyílik a mályva.
Nincs reggeli zsongás, csicsergés, lárma,
nem rajzol szivárványt a sok lepke szárnya.
Nincs már édes illat, méhek zümmögése...
e kéjes mámort felszívta, a nap tündöklése.

A kiszáradt görbe fák kopár ágai,
mint Csontváry festmények groteszk árnyai.

Akácok sora áll a folyó partján elcsigázva,
nincs már fészek mi lakóját - hazavárja.
A napraforgó feje száraz és üres,
lábával forgót járt, míg nem lett üreges.
Nem jön már madárhad, mi gyakran felkereste,
búnak hajtott fejére, így borul az este.
Csivitelők táborát ringatta naphosszat,
tányérarcú mosolyát, dermeszti a kora őszi fagy.

Égi vándorok fáradt szárnya,
búcsút intve éket hasít, sötét felhők sátorába.

A csillagtalan égbolt fekete tarlóját,
míg felszántják a dühöngő szelek,
hideg fényű holdlámpás világánál,
földillatú permetező ködben,
az elcsendesülő fakuló világ
áttetsző homályában...
én lassan hazaérkezem.

2008. 11. 08

Cobblah Ilona
443
dzsenyami - 2010. január 06. 21:16:13

Kedves Timókám igen belekerült az antológiába...ami a körülményességet illeti.. én szeretek fantáziálni..színesen olykor elvontan gondolkozni... és a mondanivalómat képekkel-akár víziókkal ábrázolva átadni...lehet ezeket olvasni megérteni nem könnyü... de én ismerem a te fantáziádat és tudom átérzed a vers hangulatát..
Szeretettel
Ilona

443
dzsenyami - 2010. január 06. 21:08:23

Kedves Dávid köszönöm hogy olvastál...Elkészítettem a vers rövidebb változatát...mixelve a fentiekbőlSmile de bizony elvesztette az impresszionista jellegét ezáltal..nyílván más címet kell adjak neki... de ha hiszed ha nem... egy őszi séta és száraz faágon maradt aszalt alma látványa ihletett meg... beleszőve a természet szépségét no meg némi költői humort és fantáziát... amit én nagyon szeretek alkalmazni írásaimban..
Tisztelettel
Ilona

1038
Szollosi David - 2009. december 13. 21:54:44

Kedves Ilona, már értem miért szürke neked a való. Versed tartalmát nem minősítem, de túl hosszú. De valóban antilógiába való páratlan opusz...
Dávid

841
colega - 2009. november 15. 20:39:49

Kedves Ilona!
A csókólózó gerlepárt vedd ki..az a tavasz hírmondójaSmile
Szerintem a többi ,igy egy és egész...ha egyáltalán számít a véleményemSad..Hosszú ,hosszú...de mihez képest?hm..
no itt se vagyokSad

443
dzsenyami - 2009. november 13. 22:13:50

Üdvözletem minden kedves olvasómnak...
Hát igen - befogadni a napi sokadik vers után fárasztó egy ilyen hosszú vers..... tulajdonképpen egy sétát ábrázol az egész szerkezet.. a versek közötti két sor lezárja a felette lévő versszak támáját, amit külön kiemelve vastagon szedtünk az Antológiában...megkönnyítve az olvasónak a további sétát... bevallom van még pár hasonló hosszú versem... de igyekszem rövidülni- tömörülni igéremSmile

Köszönöm kedves mindnyájatoknak a figyelmet, a rám szánt időt...

Kedves Leonardovics... elkészítek egy rövidebb változatot... aztán kivesézzük újra igérem!

niedermayeranna.... a válaszom: dehogy dobom ki !!! egyetlen szó, gondolat sem semmisül meg.. újrafelhasználásra még jól jöhetSmile.. volt már olyan eset hogy két versből írtam egyet... most egy versből írok kettőt..Smile
szerettel
Ilona

841
colega - 2009. november 13. 20:42:23

Nekem tetszett...tetszik...tetszeni fog!
.igaz ..idő kell az olvasáshoz

801
Skapi Anni - 2009. november 13. 09:03:02

Kedves Ilona!

Gyönyörű természeti képeid, megszemélyesítéseid engem elvarázsoltak. Nagyon szép képet festettél a ködös őszi évszakról, a fákról, a levelekről, a madarakról, a napraforgóról, a varjakról. Mindegyik magában nagyon szép. Nekem tetszett, de lehet, hogy igaza van Leonardovicsnak, hiszen Ő a szakember, hogy így együtt talán egy kicsit sok. Én azért gratulálok és sok sikert kívánok Neked.

Szeretettel: Anni

498
kovesdiferencne - 2009. november 12. 10:00:16

Kedves Ilona!
Néha a "sok"kevés, máskor a kevés is lehet "sok".
Röviden:minden szép kép amit felsorakoztatsz igaz, ismerős, szép, emlékeket idéző, de fárasztóan sok.
Azért is elolvastam, nem hagytam magam, mert gyönyörű amit Te látsz és az olvasóval "megláttatsz"!
Szeretettel:Teri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.