Horváth M. Zsuzsanna: Félelem…

Félelem…

nekem e szó tudod mit jelent?
többféle érzést mi elveszett,
kín járja át lelkemet s testemet.

Félek…
a jelentől, bánattól fáj a szívem
egyedül maradtam: sírok de minek
könnyem folyik, értelmetlen: kinek?

Félelem…
elszállt tervek álmok és valóság
reszketek, fázom: hol az igazság?
a fájdalomtól ha tehetném, ordítanék.

Félek…
fáj, látod elveszek: a múlt árnya kísért
rejtelmes jövőm: mit tartogat nekem?
tovább ne gyötörj! jöjj, ölelj és szeress!

Györe Tiborné Marcsi
498
kovesdiferencne - 2009. november 12. 09:07:57

Kedves Marcsikám!
Sokan vagyunk egyedül...
Meg kell keresni a hasonlóan egyedüli társat..és máris
dagad az öröm, csökken a félelem, nem veszett el minden!
Ez életünknek egy állapota amit el kell fogadnunk/ a kettő
szerető szívből az egyik előbb elmegy, a másiknak még maradni kell...nem könnyű, de ne hagyd magad!/
Szeretettel válaszolom gyönyörűen fájdalmas versedre:Teri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.