Mészáros Lajos: Kilátás a hegytetőről
Kilátás a hegytetőről

De szép is a hegyekben a reggel,
Madárdalra ébredsz álmos szemmel.
Gyönyörű szép, ahogy felkel a nap,
Ködből előbújnak napsugarak.

Ezer színben tündöklik az erdő,
Elő jön a nap, mint kis tekergő.
A hajnal harmatját felszárítja,
Szemünkből az álmot is elhajtja.

Faágak közt bujkál a napsugár,
Fürge mókus odújára talál.
Lepkék szállnak vígan a napfényben,
Gyönyörködnek a tiszta kék égben.

Hegytetőről messze lehet látni,
Nem kell a határon átsétálni.
Átall, nézünk a vén Duna fölött,
Párkány Szlovákiába költözött.

Hegytetőről elénk tárul a táj,
A látvány néha egy kicsit még fáj.
Milyen szép is volt itt minden régen,
Visegrádon ez Ország szívében.

A visegrádi hegy tetejében,
Magam állok vakító napfényben.
Szemem elé tárul az egész táj,
De fele már másé és ez már fáj.

Szép lehetett mikor még miénk volt,
Még a madár is vígabban dalolt.
Békésebben kanyargott a Duna,
De szép is volt a nagy Magyar haza!

Derecske-2013-02-28 Egy Esztergomi nyaralás emlékére.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.