Hegedűs Adriana: Egy új nap
Egy új nap

Micsoda szelíd imádása van most ennek a napnak,
feltámadása az ajkamra fagyott kimondhatatlannak.
Cseppekben szomjúhozva iszom minden percét,
félredobom a mindennapok rám ruházott terhét.

Bekacsint a Nap az ablakomon kacéran nevetve,
táncolnak a fák a nyári szellőben megelevenedve.
Azon kapom magam, hogy a csönddel beszélgetek,
alkut kötünk és a szép életről lelkesen mesélgetek.

Ölelni és ölelve lenni, most ez jutott eszembe,
ezzel a szép gondolattal utazom a végtelenbe.
Kifacsart levegőből virágillatot hoz felém a szél,
sebesebben száguld a képeket hozó képzeletnél.

Kicsiny madár csicsergi ébredj, ez már egy új nap,
élet forgatókönyve szerint megélt mesés színdarab.
Égi tornájukat végzik a gyorsan szaladó felhők,
vígan lubickolnak megannyi arcban a portréfestők.

Lám, lám elábrándoztam és itt van a nap vége,
meghitt sötétség a hosszasan időző szállóvendége.
Pompásan virágozzon minden ami életre kelt,
köszöntelek öröm, mi e napon végigszökdécselt.

Budapest, 2016. július 13.
3933
vadvirag47 - 2017. március 11. 17:13:16

Minden nap más...A te megálmodott napod sok örömöt, vidámságot hozott.
Jó volt olvasni. Rózsa

5304
ahegedusa - 2017. március 10. 10:54:57

Gyermeki játékosság, lendület, képzelet.
Szép verset hoztál.Wink

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.