Nagy Csaba: Örök körforgás...
Örök körforgás...

Földnek mélyén apró mag szendereg,
várja, mikor ereszthet végre gyökeret,
mely behálózza az avaros kerteket,
így táplálva magát az Életet.

Szunnyad, míg el nem jön ideje,
mikor, majd remény fogan belőle,
melynek ízletes lesz gyümölcse,
s mégis csábíthat a bűnre.

Majd ismét magként hull a porba,
s megkezdődik újra csodás útja,
de, míg Isten meg nem szólítja,
megpihenve várja mi lesz a sorsa.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.