Magdus Melinda: Kidőlt fa
Kidőlt fa

Kivágták a fát alólam.
Messze repült fészek alja.
A dalnak immár itt vége,
fiókák nem csiripelnek.

Csend lett, csak az ég haragos,
kínom dühös, lobog és forr,
kérdéseim szaporodnak,
fals válaszok mélyen kongnak.

Lesz még tavasz és forró nyár?
És lágyan nyugvó napsugár?
Korhadó fa gyümölcsöt ád?
Terem-e még fűzöld mohát?
5486
Magdus Melinda - 2017. május 27. 22:42:33

Kedves Rita!

Néha azt gondolom, hogy talán jobb életük van a "pillangóknak". Aztán rájövök, hogy mégsem. Maradok továbbra is az, aki voltam és reménykedem abban, hogy a korhadó fa is gyümölcsöt ad, ha mást nem, hát fűzöld mohát.

Szeretettel: Melinda

5486
Magdus Melinda - 2017. április 24. 21:14:17

Kedves marinka!

Átérző és értő olvasásod köszönöm. A kérdéseimre adott válaszod remélem beteljesülni fog!

Szeretettel láttalak: MelindaIn LoveRose

5522
makkay - 2017. április 24. 13:15:05

Drága Melinda!
Átéltem, átéreztem fájdalmas gondolataid... A válaszom: IGEN! Sok szeretettel ölellek, marinkaHeart

5486
Magdus Melinda - 2017. április 23. 12:39:56

Kedves Tibor!

Tudod én nem szeretem a változást. Ha pedig ilyen nagy változás ér, akkor hajlamos vagyok elkeseredni. Bízok benne azért, hogy "gyümölcsöző" lesz a folytatás is.

MelindaSmile

5567
Mirage - 2017. április 21. 18:12:59

Kedves Melinda !

Az élet kiszámíthatatlan minden új napban valami váratlan van.
tetszett a versed !
Szeretettel olvastalak : Tibor

298
keni - 2017. április 21. 14:45:47

Lesz - Drága Melindám, csak most egy kicsit elkeseredtél, de majd megvigasztalódsz, ahogy én ismerlek Téged !

Szeretettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.