Nagy Csaba: Dédelgetett álmom...
Dédelgetett álmom...

Nekem a gyermekévek mindig másként teltek,
s ablakból figyeltem, hogyan játszik sok gyermek,
míg napjaimat kórházi ágyban töltöttem,
addig mások nem tudták milyen az élet a bőrömben...

Mosolyt láttam odakint az arcokon,
de nekem könnyek közt telt a napom,
a fájdalom lett egyetlen barátom,
s ez járt nekem... mára már belátom!

De ha egyszeriben változtathattam volna:
boldogan játszhatnék a helyi csapatba,
s nem pásztáznának furcsa tekintetek:
hogy szegény fiatal miért ilyen beteg.

Havonta folyton az orvosokat látogattam,
bár élvezhettem volna a napsütést a strandon
nem kellett volna aggódnom az állapotom miatt
s a diéta mellett elfért volna bennem egy két jó falat.

De számomra mindez csak álom marad,
ezernyi megszépült gondolat:
örülnék, ha teljes lehetne az életem,
s a fájdalmat csak könyvből ismerem…
4878
csabi6669 - 2017. április 22. 12:30:31

Köszönöm szépen Keni Smile

298
keni - 2017. április 22. 10:18:15

Kedves Csaba !

Az utolsó sort nagyon megértettem az olvasottak után és megértelek,,,
Amúgy is nehéz az élet , de a legnehezebb a hosszan tartó betegség és állandó fájdalomérzet,
amit nem érthet meg más csak aki benne van, mert úgy érzi rámegy erre még a lelke is,,,

Szépen írtad le a történéseket és meghatóan,,,

Szomorúan olvastalak !

- keni -

4878
csabi6669 - 2017. április 21. 17:57:04

Köszönöm mindkettőtöknek a hozzászólást hát sajna ez nem olyan dolog amelyből kilehet gyógyulni de egyre jobban es jobban vagyok Smile

4694
Rzsike - 2017. április 21. 13:56:25

Nem is tudom mit irhatnák versedhez.Nagyon sajnálatos dolog ami veled történt,és a szülőknek mély seb a szívükben.Remélem ez csak volt kedves Csaba.

3313
paltetel - 2017. április 21. 06:53:01

Kedves Csaba!

Beteges gyermekkori éveidről írt versed elszomorított. Remélem most másképpen érzed magad.
Gratulálok!
Üdvözlettel,
Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.