Adamecz László: Emlékszel-e még?
Adamecz László
Emlékszel-e még?

Emlékszel-e felhőtlen gyerekkorodra,
a boldog ricsajokkal teli napokra?
Te napkeltétől napnyugtáig lófráltál
s közben egyedül, vagy velünk játszottál.

Emlékszel játékaidra, pajtásokra,
piros fa autódra, a rongylabdára?
Akkor boldogság volt tanulni játszani,
ilyen élményeket soha nem feledni.

Izgalommal snúroztunk vonalra, falnak,
fej vagy írás, ráztuk és dobtuk magasba,
hullott a sok fillér pattogva elterült,
dobónk izgulva szedte, arca felderült.

Emlékszel a golyózás bűvös játékra,
színes agyag, üveg és acél golyókra?
Akár négykézláb követtük gurulásuk,
pikk, koccanásuk kísérte ujjongásunk.

Emlékszel még a lópatkók csavarjára?
Azok adták kedvünket a bikázásra.
Feldobtuk, elkaptuk a kopott vasakat,
tán elfeledtük már a boldog napokat?

Töltőceruzát szétszedve iskolában,
köpő csőként használtuk, nem mostanában.
Kenyérből, tarhonyából lett sok lövedék,
pökte egymás hajába a sok növendék.

Rolleroztunk vígan acél csapágyakon,
ám zörgött, nyikorgott a hosszú utcákon,
száguldoztunk a régi városrészeken,
tócsákba hajtva hangjuk elcsendesedett.

Újságból tanultunk repülőt hajtani,
mérnöki munka volt messzi hajítani,
modelleztük a stukát, vitorlás gépet,
ujjongásunk kísérte már a röptüket.

Jó volt ipiapacsot, fogót játszani,
padláson, pincében kalandot kutatni,
kicsikkel is mindig együtt csavarogtunk,
a temetőben is sokat bújócskáztunk.

Mi nagyon fiús banda voltunk akkortájt,
fociztunk s ha elestünk, bizony nem fájt,
mert a lányok mindig ott voltak vihogni,
hogy sírtunk volna, mi szégyelltünk elesni.

Bizony, játék közben meg-megdobbant szívünk,
lánykák kacaja és hajuk szálltak köztünk,
futás hevében is vigyáztuk léptüket,
nem gondoltuk, hogy majd megfogják szívünket.

Mi örömmel játszottunk azt nem gyanítva
így hangolódtunk az életre tanítva.
5528
adameczlaszlo - 2017. május 03. 13:33:26

Kedves keni!

Köszönöm megtisztelő gondolataidat véleményedet. Valóban csoda számban vannak
még a mai napig is a gyermeki, ifjúságunk örömei.

Őszinte Baráti öleléssel:
Laci

298
keni - 2017. május 03. 09:46:23

Kedves Laci !

Ez eg jól meg írt visszaemlékező prózavers a volt gyerekkora, ami tényleg megalapozta későbbiéletünk minőségét, mert mi tényleg kijátszottunk magunkból, minden bánatot, örömöt és jókat nevettünk egymáson, ha kellett,,,
Tetszik ez a versed, mert az élettel valós, nem úgy mint most olyan semmitmondó, sérült generáció - lelkükben nem szabadul fel a semmi múlt, és csak később lesznek problémáik a szocializálódás nekik teherré válik !

Gratulálok ezen versedhez is !

Baráti öleléssel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.