Hangyási Mihály: R. e. n. d. s. z. e. r (2017. május)
R. e. n. d. s. z. e. r

Hidd el, ember voltam én is egykor,
rám talált a rendszer tizenegykor,
rám talált, és homlokomra lépett,
savat csurgatott reám, s nem mézet,
savban fürdő, kínos mosolyt adtam,
küzdöttem volna, de elapadtam,
szóval, voltam ember én is egyszer,
fáradt lettem, s haltam tizenegyszer.
5396
Kitti - 2017. május 18. 10:04:11

A 10 szótagszámú soraid érdekesek, rímesek, csak egy gondom van vele, az, hogy bizonyára nem értem. Asszociációra viszont kiválóan alkalmas és beleláthatok bármit.
" Ember voltam én is egykor".. kezded, majd befejezed ezzel: " fáradt lettem, s haltam tizenegyszer."
A köztes sorok, akár magát a savval csurgatott életet is jelenthetik, ami nem jó, sőt, fájdalmas és boldogtalan. Mintha valamiféle rendszer lenne benne, és talán erre utal a tízenegy.
Grat.
kit

2951
Firm76 - 2017. május 12. 08:04:32

Üdvözöllek, Mihály!

Versednek címe nagyon jól sikerült, figyelemfelkeltő. A vers maga szintén jó, nekem tetszik a szerkezete, az üzenete, bár maradt bennem egy kis hiányérzet, de ez nyilván az én hiányosságom, mert nem ismerem a vers hátterét.

Üdv: Laca Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.