Pestovics János: Vers a Tiszánál
Vers a Tiszánál

Méltóságos, szent folyóm
mért sietne? Hisz szabad!
Nem lusta, csak megfontoltan,
öröklétű nyugalomban
ballagdál a bölcs ég alatt.
Sosem siet, s mindig halad
napsugártól szép mosolygón.

Úgy árad a végtelenben,
mint társa, a boldog idő.
Partjai a csókjaitól
elomlanak, s mégis ha szól
tavasz-madár, újra kinő
virág, bokor, nyárfaerdő
itt, mellettem, s átellenben...

Mit üzen a vers, a folyó?
No, lássuk csak, ki kérdezi!
Ezer kérdés, ezer válasz...
Ki kíváncsi, sosem fáraszt
kérdésére megfelelni.
Nincs titok, a titok ennyi:
Tenni bölcsen azt, ami jó!

Tiszapalkonya, 2016. augusztus 17.
642
pestomester - 2017. május 23. 13:06:52

Kedves Rita!

Igen, minden nap egy valóságos csoda számomra.
Alig pár száz méterre lakom a Tiszától,
gyerekkorom óta nagyon jó "barátságban" vagyunk.
Imádok a parton ülni, és csak úgy "bámulni" a mindenséget...
És nagyon szeretek biciklizni is a Tisza-töltésen, a "gáton",
az Alsóréten, meg amerre kedvem tartja.
Tegnap délután például körbebringáztam a környéket.
Gyönyörű élmény a csodálatos időben!

Hálás vagyok a Sorsnak, hogy itt nőttem föl.

Szeretettel:
János

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.