Nagy Csaba: Szél, Szerelem, Patak...
Versek megadott szavakkal, különdíjas lettem a Szókincstanya irodalmi csoportban.

A Szél...

Messze fújta tőled keszkenőmet,
nem kell látnom többé önző szemed,
eldobtad gyönyörű kalárisod,
mitől a szívem egykoron szikrázott,
most álnok viperák nyüzsögnek körül,
nincs, ki e földön téged megbecsül.
Sodorja a szél e mocskos viperát,
hadd feledjem mérgének illatát.

A patak...

Sodró ár, mi kimosta a partot,
a nagy roham, mely köveket összehordott,
kaláris drágakőként ragyogtak a kavicsok,
melyet nem rejtett magába a mocsok.
Keszkenőm az iszap foglya lett,
rajta oly sok kis vipera felcseperedett,
azóta szabadon járják a patak partját,
s nem kell látniuk az élet árny oldalát.

A szerelem...

Magával sodró szerelem,
nyakamon viperaként tekereg,
kaláris gyöngyként hűen díszeleg.
Olykor szorító, s szívbe maró,
melynek mérge már nem gyógyítható,
csak keszkenőmmel fedem el mocskos sebem,
lassan áramló méreg ez ereimben.
4878
csabi6669 - 2017. június 06. 11:22:49

Köszönöm szépen Keni, igen ez volt a feladat, hogy ezeket a szavakat mind a három versnél fel kell használni Smile

298
keni - 2017. június 06. 10:08:23

Kedves Csaba !

Minden szónál mint címnél ugyanazokat a szóelemeket használtad fel igen okosan és jól,,,,
Nem csodálkozom, hogy ezzel a verseddel versenyt nyertél,,,
- Tudod - nálam is nyerő vagy !

Barátsággal !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.