Cseh Ildikó: Karácsony. - Advent üzenete. (2009. december)

Karácsony

Sötét van, December, a Hold sem világít,
Délutáni este csukja szempilláit,
A reggel elveszett, már rég nem találom…
Talán majd dél körül dereng át a Nap a homályon.
Hideg van… csúszós út… csontjaimban fázom!
Tétova hóesés… visszatérő álom…
Szutykos napokon túl készül a Karácsony.
A meleg sugárzón rebben a Szívemben:
Hiszen én szeretlek!
Sötét napjaidban Fényt váró, ígérő,
Fényt hozó December!
Áldott karácsonyt!


Advent üzenete:

Mint magzat anyjának méhében,
úgy lebegjünk mi is Advent „sötétjében”.
Jó ez a sötét, puha és ölelő,
a Fény látására csendben megérlelő.
Félelmed, ha ébred, ne fuss, ne menekülj,
Hiszen hová bújnál magadban, legbelül?
Nézd meg, majd engedd el, hisz tudod, hogy bízhatsz:
Isten fényességét tudod magadénak.
Benned is ott a Fény, mint minden emberben,
csendesedj meg békén Advent sötétjében.
Várakozunk, érünk, felnövünk…
s ha hív a Fény indulunk.
Hitünk erejével.

Cseh Ildikó
801
Skapi Anni - 2009. december 02. 09:27:09

Kedves Ildikó!

Szép verseket írtál, gratulálok hozzá. Bár azt nem értem, hogy az adventi koszorún négy gyertya van és ezeket hit, szeretet, béke, remény jegyében egyenként meggyújtjuk, miért sötét az Advent?

Szeretettel: Anikó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.