Nagy Csaba: A lélek szavai...
A lélek szavai...

Ismét megadott szavakkal :)

Csak nézem a fújdogáló szelet,
amint sodorja a faleveleket,
nézem az embert, ki új magot vet,
s látom amint a csírában sarjad az élet.
Érzem, olykor szánakozva legyint a föld,
hogy nem látjuk mi miénk - az mi örökzöld.
Csak a sebzett felszínen kapirgálunk,
s a lélek útján már nem is járunk.

Tányérodon egy szelet élet,
melynek ízét már rég nem érzed,
töltelékében a régmúlt pillanatok,
melyek ajkadon nyomot hagyott,
s szánakozva tapasztalod, hogy rohan életed,
és elveid mára már semmit sem jelentenek.

Elveket gyártunk halomra,
áhítattal nézünk a világi vagyonra,
szánakozunk, afölött amink nincs,
s nem vesszük észre, a lélek a legdrágább kincs,
Hamisan cseppen ajkadon az édes permet:
Romlott húsként hullik tenyeredbe az élet.
4878
csabi6669 - 2017. június 26. 09:34:15

Köszönöm ismét szavaidat Keni nagyon jól esik Smile

298
keni - 2017. június 25. 20:49:17

Csabi - Kedves !

Lehet, hogy nem volt könnyű megírni ezt a verset a megadott szavakra, de Te ezt nagyszerűen és nagyon szépen lírai finomsággal áttételezve megoldottad, mert jól kiemelted versedben a lélek fontosságát, ami azért mégis a legnagyobb kincsünk,,,,

Barátságommal üdvözöllek !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.