Bubrik Zseraldina: A múló csend
A múló csend

Álmomban sínek között
feküdtem, meztelen
testemmel árván, de még
fátyol sem volt fejemen.
Szememet az
égen felejtettem,
érzéseim a
múltban legeltettem.
Hallottam a vonat
érkező hangját,
próbáltam felvenni
a halál égető maszkját.
Kezemet szép lassan
keresztbe tettem,
egy kis hamis dallamot
a halk csendbe csentem.
Az érkező hang
kezdett egyre erősebb lenni,
szeretnék egy utolsó
próbálkozást megtenni.
Szemeimet inkább
lecsukva hagynám,
számat pedig
mosolyra fakasztanám.
Ártatlan arcommal
nem lehetek harsány,
boldogságomat mutatva
inkább meghagynám.
A sínek már kezdenek
erősebben rezegni,
érzem, amint a testem
elkezd szép lassan remegni.
Elérkezett az idő, itt kell
hagynom eddigi életem,
nem egyedül megyek,
hisz velem jön a félelem.
1867
Zseraldina19 - 2018. július 18. 18:46:20

Kedves Rita!
Ezt a verset kapott kép alapján pályázatra írtam. Nincs hátsó szándékom. Puszi!
Zsera

1867
Zseraldina19 - 2017. június 23. 13:31:28

Kedves Icu!
Köszönöm kedves szavaidat!
Zsera

524
BogIcu - 2017. június 22. 20:17:41

Drága Zsera!

Ez annyira jó! S a befejező négy sor nálam mindent visz.
Nagy gratulációm!
Sok szeretettel: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.