Pestovics János: MI
MI

...és egyszercsak itt ülsz velem szemközt. Engem nézel. Rám mosolyogsz. A szemed is örvendezik. Nem szólsz.
Én is hallgatok. Én is mosolygok. Gyönyörködöm Benned. Gyönyörködöm a Csodában.
Végre Együtt vagyunk! Eddig mindketten "felek" voltunk. Együtt végre Egyek vagyunk.
Ülünk együtt a világmindenség közepén.
Isten szívében.
Mindörökre.

Tiszapalkonya, 2016. szeptember 23.
642
pestomester - 2017. június 28. 17:59:42

Kedves Keni!

Meglehet, hogy a tartalom választotta ezt a formát.
Én nem választottam, az biztos.
Csak úgy "jött"...
Miután elolvastam egy kedves "Ismerősöm" hasonló írását,
a válaszom előzményét.
Ugyanis ez egy válasz...
Így kerek a történet. Smile

Üdv:
János

642
pestomester - 2017. június 28. 17:56:41

Kedves Janna!

Örülök, ha sikerült inspirálnom, megihletnem Téged.
Örvendetes. SmileWink

4465
Janna - 2017. június 27. 15:28:22

Én - Mi
Te - Ti
Ő - Ők

Lovagias gesztus a vers kezdése és a folytatás is, a fokozás.
Varázslatos matematika a Mi.
Isten benn és kinn.
Jó a "könnyed" verselés . Hasonló kerülget. Megírom. Wink Köszönöm.

298
keni - 2017. június 27. 14:21:38

Kedves János !

Érdekes formavilágot választotál ennem a tartalomnak, amely lehetett volna versbéli forma és alakzat is !

Üdvözöllek !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.