Jóni Barna: Felhőszakadás
Felhőszakadás

Csontom sajog szinte fáj,
még a bőröm is retirál!
Fenyegető felhők sokasodnak,
egymásnak feszülve tolakodnak.
Majd kiszakad a megduzzadt hasuk!
Hullámzik a tér,  az utca, nyílnak kapuk,
csobban a tengernyi vízben minden kacat
Fenyegető az ár, felkap ólat, kutyát, pincét  szalaszt.
Az utcákon, tereken, vízözön kanyarog.
Szerető természet, múljon haragod!
Ne kelljen tőled  annyira mégsem félni.
Leheletnyi jósággal  fordítsd felénk szebbik arcod!
Áldott nap jöjjön, és  kezdjünk újra  remélni.



298
keni - 2017. július 17. 17:36:14

Kedves Barnaby !

Bizony így van ez minden csontjainkat szaggat front és vihar után, hogy már alig várjuk a másnapot, mert más napra ébredni jobb, mert a reggelekben mindig benne van egy reménysugár az napra, vagy akár távolabbra, hogy most már csak jobb jöhet, - főleg ha egy ember már idős és beteg,,,,

Szívesen olvastam manapság sokszor aktuális versedet !

Barátsággal !

-keni -

524
BogIcu - 2017. július 15. 17:39:06

"Áldott nap jöjjön, és kezdjünk újra remélni." Itt lenne a nagy lényeg kedves Barna!
Kicsit "félve" olvastam, de nagy hatással volt rám.

Gratulálok szeretettel: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.