H. Gábor Erzsébet: Esőkérő
Esőkérő

Drága vizére a nyári esőnek
annyira vágyik, szomjas a táj,
réti virágtól tarka a szőnyeg,
új idők bimbaja bomlana már.

Innia kéne, szikkad a föld is,
szárad a fű a völgy közepén,
szenved az állat, szenved a kőris,
szélnek eresztve rí a remény.

Mondd, Uram, mért kell sírni a jóért,
mért nem adod csak úgy oda azt,
senyved a búza, s tűrjük a hóhért,
kőszíved minket könnyre fakaszt.

Tudjuk, a próba edzi a lelket,
ám ha a munka kárba veszik,
sarlónk csak meddő szárakat penget -
nem lakik jól aki semmit eszik!

Szánj meg Urunk, és adj nekünk inni,
öntsd reánk áldott, bő vizedet,
tán lesz még búza… S jó lenne hinni,
azt, hogy a bérünket megfizeted!

2012.07.10.
2175
hzsike - 2017. július 30. 14:10:45

Köszönöm szépen, drága Keni.
Ölelésem. Zsike Smile

298
keni - 2017. július 25. 03:52:08

Hzsike Drága !

Ebben a sorozatban már találkoztam Kovács Margit szobra által ihletett verssel;
Esőváró címmel,,,
A Te versed az esőkérésről szól - ami majdnem ugyanaz,,,
A Te versed gyönyörű tartalmában, de legfőbb értéket mégis ennek az időmértékes /jambikus / verselési mód ad,,,

Minden szempontból KIVÁLÓ - egy vers lett, amihez őszintén gratulálok!

Sok - Szeretettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.