Hirth Éva: Még talpra állok
Még talpra állok

A tó vize fekete ruhát öltött,
egy csónakban ülök és zokogok,
szívembe most a gyász beköltözött,
szerelmes szavak,mondd, most hol vagytok?

Fekete fátyol lebben az égen,
Istenem! Cserben hagy fájó lelkem,
a szerelem nékem már nem éden,
csak egy szánalmas,éjsötét verem.

A hideg rátelepedett testemre,
elmém sem hagy nyugodni többé soha?
Nem számíthatok többé semmi szépre,
és úgy kell élnem ,mint egy mostoha?

Minden elárulta az életem,
nincs többé vágy, nincsenek forró csókok,
becsapott és odébb állt a szerelem,
de felállok ,új fejezetet nyitok .

Hozol te még nékem vörös rózsát,
adnál még millió csókot ajkamra ,
de szívem akkor már máshol kószál,
szánalmas bókjaid ,többé nem hallja.
4991
bogyi - 2017. augusztus 08. 14:53:24

Kedves Keni!Rita!Teri!HeartKöszönöm!

498
kovesdiferencne - 2017. július 27. 17:03:07

Kedves Éva!
Gondolkozzunk okosan..és "tegyünk" erőnk szerint.......a "remény"
soha ne hagyjon el!
Higgyünk....reméljünk...tegyünk!!!
Szeretettel: Kövesdi Teri

298
keni - 2017. július 25. 03:42:07

Drága Éva !

Mi emberek ma mi vagyunk a teremtés legfelső fokán, csak nem tudunk néha úrrá lenni a saját sorsunk felett, pedig, ha az eszünk, a szellemünk , szívünk és lelkiségünk úrrá tudna lenni a sorsunkon, akkor minden földi sorsunkra befolyással tudnánk lenni és már meg is történne a Te felemelkedésed - talpra állásod - is,,,

Tudnod kell neked is, hogy a gondolatainknak mindig teremtő ereje, és még hatalma is van a rossz fölött,,,

Szeretettel !

- keni
-

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.