Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Vilhelem Margareta: Eltévedni
Eltévedni

A hitek , amikor záródnak kapuk
zokogják búsan bűntudatuk
nem ismerik közönyös válaszunk
megállnak közöttünk egymáson .

Fortyog a láva bugyborékoltan
kettéhasítva hideg közelségünk
buzognak időnként szándékosan
tagadva hátramaradt végzetünk .

Mordulnak percek hangos gonggal
szakadoznak a hitek napkoronggal
s minden mi választ vár akarattal
ürességet tetéz testünkön gonddal.

Volt hited csak egy kisiklott álom
oly félelmetes az örökkévalóságon
meglátod kegyetlenül a láthatáron
kicsúszott bizalmad az üres vágányon .
5567
Mirage - 2017. július 25. 01:38:08

Kedves Babu !

tetszik a sokat mondó versed, különösen a harmadik szakasza.
Szeretem olvasni verseidet,különlegességek !

Szeretettel : Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.