Nagy Vendel: TŰNŐDÉSEIM OKÁN
TŰNŐDÉSEIM OKÁN

HANGULATI VERS

Hosszú szőke hajam
vállamig leért,
idő viharában
kihullott már rég.
csábos szemem kékje
megfakult elébb,
nem tükrözik benne
a tenger és az ég.
A TORONY ÓRÁJÁT
CSAK FÜLEIM HALLJÁK.
izmos ifjú testem
száz kilóra vált,
cirkusz kerítése
fogamra mutált.
ha eljön a múzsa
homlokomra száll
megcsókol a mázsa,
mondván talán.
frissen húzott
napsütötte
ropogós párnával
vár az ágy,
csak az álom nem jön
hiába a fáradtságom.
elhessegeti némi
kínzó gondolatvilágom,
mely homokóra testemet
derékban elköti,
kuglibábként dőlve
zörögve fellöki,
Akár A KUGLIGOLYÓ.
elmúlik minden
ahogy a délibáb,
forró lebegés után,
vagy a szivárvány,
ha az idő
futó záporra vált.
hol gémeskút rúdja
figyelmezteti a betyárt,
honnét várja a zsandárt.
kocsmáros lányának dolga volna ez,
ha vész van a gém
ég felé meredez.
kútágashoz húzza
rákötött kolonca,
ne lepje meg soha
vármegye bolondja.
s hogy ne gondolja bárki,
jó munkát és ,
szép öreg asszonyt
ritkán lehet látni.
bent a kármentőnek
ablakát becsukod,
ma már pálinkádat
jobb lesz ha eldugod.
drága helyett az
olcsóbbat adod.
egy tetszhalott,
s egy félig holt
arcát locsolod
a hideg vízzel
egy felmosó vödörből,
hisz tüzet oltani
jó a koszos vödör.
s talán már minden egyre megy,
hiszen röpke évszázadok óta
Földünket egy gyilkos
sáros hógolyónyi üstökös
végleg megcélozta.
nemsokára örökre kihalunk,
akár a dinoszauruszok,
ha felrobbanunk.
nem biztos hogy minket visz el
egy másik vándorló bolygóra,
Noé űrhajója,
amelyik már egy
csillagközi űrutazásra vár
a féreglyukaknál.
biztosan nem énreám.


2017. július 26.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.