Bubrik Zseraldina: Találkozás (2017. augusztus)
Találkozás

Találkoztam útközben a Boldogsággal,
felém jött, mosolygott, majd tovább ment.
Nem szóltam semmit, gondoltam
nem zavarom, így megmaradt a csend.
Tovább sétáltam, amikor megláttam
a kirakatban, hogy a Szeretet engem néz.
Néztük egymást pár percig,
majd vállamhoz hozzáért egy óriáskéz.
Gondolataim szertefoszlottak ijedtemben,
amikor megfordultam és megláttam a Hitet.
Rám mosolygott, szép lassan csendben szólt:
- Odaadom neked a lelkem, viheted.
Felém nyújtotta két kezét, és átadta
kezeimbe, a hittel teli lelkét.
Örömmel fogadtam, kicsit meg is
hajoltam, és elkezdtem keresni rejtelmét.
Kezdtem picit fáradni, ezért
elindultam szépen, lassan haza,
nem tartott sokáig az egyedüllétem,
mellém állt a Megértés, a szívem támasza.
Együtt mentünk tovább, de göröngyös
volt kissé az egyenesnek tűnő út,
hazaérve ajtóm küszöbén, ott várt
minket a láthatatlan keresztút.
A Megértés egyedül hagyott az ajtónál,
elköszöntem tőle, majd tovább mentem.
Öröm volt szívemben, hogy ezt a csodás
napot, és találkozásokat átélhettem.
Leültem kényelmes kanapémra, amikor
a Remény átkarolva leült mellém:
- Veled maradok örökre, nem
hagylak el soha, mert azt szégyellném.
Boldogan ültünk, nem szóltunk semmit,
de azóta érzem mellettem a jelenlétét.
Megnyugodott lelkem, hisz szóról-szóra
értettem minden szavának jelentését.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.